Magyar Állami Operaház
Az Operaház nemcsak Budapest egyik legjelentősebb műemléke, hanem a háromszáz éves múltra visszatekintő magyar operajátszás első számú intézménye, komolyzenei kultúránk szimbóluma. Az Ybl Miklós által tervezett lenyűgöző palota 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit. A korabeli nagyközönség érdeklődését jellemzi, hogy a nyitóünnepség kis híján botrányba fulladt, mivel a kíváncsi tömeg betört az előcsarnokba, és a posztoló rendőröknek kellett kituszkolni őket. Az épület minden szegletében megfelelt a magas elvárásoknak: olyan alkotóművészek keze nyomát dicsérte, mint Lotz Károly, Székely Bertalan, Than Mór és Stróbl Alajos. Műszaki megoldásai forradalminak számítottak: a bécsi Asphaleia társaság vízhidraulikával működtetett színpadgépezetét az egész világon itt alkalmazták először.
A 30 mázsás, bronzból készült nézőtéri nagycsillár, amelyet egy kézi csörlő segítségével le lehet engedni egészen a földszinti székekig, ma ipartörténeti műemlék.
Az Operaház nemzetközi presztízsét, művészeti ”aranykorát” az 1888-ban kinevezett igazgató, Gustav Mahler teremtette meg. A túlnyomórészt olasz repertoár mellett ő mutatta be először Wagner ring-tetralógiájának két darabját, valamint Mascagni Parasztbecsületét is, amelyet a budapesti siker indított el világhódító útjára. Puccini két operáját is személyesen tanította be a pesti dalszínházban. Az azóta eltelt évtizedeket – a történelem viszontagságai ellenére – mindvégig a zenei igényesség és a magas művészi színvonal fémjelezte. Az Operaház olyan művészekkel büszkélkedhet, mint Marton Éva, Tokody Ilona, Rost Andrea, Gulyás Dénes, Fekete Attila és Bretz Gábor. Emellett számos legendás külföldi művész is énekelt Budapesten, többek között Renée Fleming, Cecilia Bartoli, Monserrat Caballé, Placido Domingo, Luciano Pavarotti, José Cura Thomas Hampsonés Juan Diego Flórez.
Source: http://www.opera.hu/
Szent István Bazilika
A budapesti Szent István Bazilika hazánk egyik legszebb, legjelentősebb egyházi és idegenforgalmi nevezetessége. Ennek oka egyrészt a névadó szent királyt, az ország államalapítóját megillettő tisztelet, a történelmi múlt, másrészt maga az épület műemléki és művészeti értéke.
E templom építése érdekében az 1810-es években gyűjtés indult, a munkálatokat azonban csak 1851. augusztus 14-én kezdték el, Hild József pesti választópolgár és építész az esztergomi és egri székesegyház alkotójának tervei szerint. A munkát haláláig, 1867. március 6-ig vezette.
Pest város tanácsa a fontos épület további építész-tervező művezetését a kor elismert mesterére, számos fővárosi középület, köztük az Operaház alkotójára, Ybl Miklósra bízta, aki a befejezésig folytatta, de halála miatt az épületbelső és a képzőművészeti díszítő munkálatok már Kauser József irányításával készültetk el 1905-re. Nevezetes volt a Bazilika történetében az 1868. január 22-i dátum, amikor a Hild tervei szerint már felfalazott kupola és kupoladob beomlott, kivitelezési- és anyaghibák miatt. A kupolát tartó pillérekhez ajándékba kapott, s igen vegyes minőségű és szilárdságú kőanyagot használtak, továbbá a kupoladob az az tartó boltívek belső peremére épült, ami miatt a pillérek és az összekötő hevederek, valamint a csegelyek terhelése féloldalaslett, s a szerkezet egyensúlyának hiánya okozta a beomlást.
Az építkezés ezután több mint egy évig szünetelt, majd a törmelék kihordása, a rosszul megépített részek bontása egészen 1871-ig tartott. Az építkezés folytatására Ybl Miklós új terveket készített, illetve a régieket dolgozta át nemcsak a szerkezet, hanem a megjelenés tekintetében is. Hild József hellenisztikus formavilágát, klasszicista stílusát Ybl neoreneszánsza váltotta fel 1875-től, és 1891-ben bekövetkezett halála után is az ő vázlatai, elképzelése szerint folytak a munkálatok az 1905-ös felszentelésig.
Forrás: http://www.bazilika.biz/
Dohány utcai Zsinagóga
A Dohány utcai zsinagóga vagy ahogyan a köznyelvben előfordul: a Nagy zsinagóga, egy zsinagóga Budapest VII. kerületében, a Dohány utcában, amely a magyar neológ zsidóság legnagyobb zsinagógája, illetve a legnagyobb egész Európában. Az egykori zsidónegyedben áll, ahol ma is sok zsidó vallású ember él, akik a hagyományokat mindmáig őrzik.
A zsinagóga a magyarországi zsidóság fontos jelképe, továbbá Budapest jelentős idegenforgalmi látványossága. A főváros kulturális életében is aktív szerepet tölt be, ugyanis helyet ad komolyzenei koncerteknek, különböző fesztiválok helyszínéül szolgál.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Doh%C3%A1ny_utcai_zsinag%C3%B3ga
Budai vár és Várnegyed
A Duna nyugati oldalán, 1987 óta a Világörökség részeként, márgából épült hegyen áll a vár, benne a királyi palota. A hegy gyomrában labirintus, a felszínen évszázadok építészeti és kulturális emlékei őrződtek meg.
"Európának három város a gyöngye, Velence a vizeken, a síkon Firenze, és Buda a hegyen" - így tartották a középkori utazók. A várnegyedben található épületek közül számos önmagában is jelentős nevezetesség. Ilyen többek között a Mátyás-templom; a köztársági elnök hivatala, a Sándor-palota, ami előtt delente zenés őrségváltás szolgál látványossággal; és természetesen a királyi palota, amely országos gyűjteményeknek, múzeumoknak ad otthont.
A Várhegy gyomrában a kanyargó barlangokat az évezredek során elnyelt víz ereje vájta, s az ember mint búvóhelyet, raktárt vagy mint menekülő útvonalat használta. Veszélyes a Budavári labirintusannak, aki a legendáiról híres, föld alatti várost nem ismeri, de vezetővel mindenki megtekintheti.
Forrás: http://vendegvaro.utazom.com/
Széchenyi Fürdő
A Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda, becenevén a „Szecska”, Budapest és egyben Európa legnagyobb fürdőkomplexuma. Zsigmondy Vilmos, a kor nagyhírű bányamérnöke előzetes tanulmányozás után arra a következtetésre jutott, hogy Pest városában egy artézi kút sikeres fúrása legnagyobb valószínűséggel a Városligetben valósítható meg. Az elképzelést Pest város közgyűlése 1868. március 4-én elfogadta. A kút fúrásának helyéül a városligetet jelölték ki (a mai Hősök terén, Árpád fejedelem lovas szobra előtti részen). A kút fúrása 1868 novemberében kezdődött el és 1878 januárjában fejeződött be. A fürdő építését 1909-ben kezdték meg Czigler Győző tervei alapján. A fürdőt, amelyet addig Artézi fürdő néven emlegettek, 1913. június 13-án nyitották meg, már Széchenyi gyógyfürdő néven.
Forrás: http://www.szechenyifurdo.hu/
